Levelek
"Akadnak olyan titkok is, amelyek nem hagyják magukat."
/ Edgar Allan Poe /
1.
Drága Szívem!
Nagyon hiányzol, pedig csak két nap telt el azóta, hogy elutaztál. Remélem jól érzed Magad és azt sem bánod majd, ha lejár a szabadságod és hazajössz. Örömmel várlak, majd csak kibírom addig egyedül.
Tegnap Sanyi - tudod, az általam oly nagyon utált főnököm - megbízott egy feladattal, felmerült a gyilkosság gyanúja annál az embernél, akit már régen elhamvasztottak, a hamvait a felesége szétszórta a Dunába, s akiről azt hitték öngyilkos lett. Szép kis ügy, mondhatom, nem tudom, mire megyek vele. Mindenesetre behívtam a levél íróját, s kértem, hozzon magával minden iratot.
Érezd jól magad, Sacit üdvözlöm, vigyázzon Rád, és gyertek haza épségben.
Budapest. 2024. Május 14.
2.
Zoli!
Tudom, nem vagyok jó apád, de te sem tettél meg semmit annak érdekében, hogy kijöjjünk egymással. Ha nem válok el anyádtól és nem nősülök meg újra, másként alakul a helyzet. De Nóra - első pillanattól kezdve - utált téged, amit te lelkesen viszonoztál. Ennyit a múltról.
Miután pontosan tudod, milyen problémák adódtak a cégnél, a részletekre nem kell kitérnem. Annyit azonban elárulhatok, hogy Pista keze is benne lehet a dologban, még azt is feltételezem, sőt, ki merem jelenteni, azért megyünk csődbe, mert ő, mint üzlettársam, tudtomon kívül, rengeteget költött, bevételünk pedig az utóbbi időben szinte alig volt. Amikor a szemére hánytam mindezt, még meg is fenyegetett, nem is egyszer. Azt mondta ilyenkor, össze-vissza rágalmazom. Ha eladnám neki a részemet, vagy - egyszer, s mindenkorra - eltűnnék, nem lenne senki, aki őt gyanúsítgathatná azzal, hogy zsebreteszi a pénzt. A válaszom mindig ugyanaz volt, vagyis: Nem teszem meg neked ezt a szívességet, mert nem érdemled meg, hiszen bíztam benned, mint jó barátomban, de csalatkoznom kellett. Pénzre pedig nekem is szükségem van, nemcsak neked.
A céggel kapcsolatos izgalom, a sok ellenőrzés, zaklatás azonban a szívemre ment - ezt is tudod -, egyre gyakrabban vagyok rosszul, nem kapok levegőt, fuldoklom, zihálok. Az orvos azt mondta, mielőbb műtétre lenne szükség, mert így nem sokáig húzhatom. Nem akarom, hogy késsel essenek nekem. Ha eljön az ideje, tudom, mit kell tennem.
Vigyázz magadra fiam, ne haragudj nagyon rám, öreg apádra.
Csókol apád.
Budapest. 2024. Március 16.
3.
Tisztelt Nyomozó Hatóság!
Fogalmam sincs, mi ilyenkor a teendő, ezért fordulok Önökhöz. Kérem, amennyiben Önök nem tudnak, vagy nem akarnak az üggyel foglalkozni, kérem, szíveskedjenek erről értesíteni engem.
Apám / Baranyai József, anyja neve: Sütő Margit, született 1948. március 5-én, Budapesten, meghalt 2024. március 17-én Budapesten / és én nagyon rossz viszonyban voltunk egymással kiskorom óta. Volt, amikor évekig nem szóltunk egymáshoz egy szót sem. Kölcsönösen egymásra hárítottuk a felelősséget, amiért a kapcsolatunk ilyen lett. Voltak azonban jó időszakok is. A részletek - itt és most - nem érdekesek, de az igen, hogy életének rosszra fordulása engem is érzékenyen érintett. A barátjával alakított cég tönkremenése rossz volt számomra is, mert csendestársként, jelentős összeggel voltam jelen a vállalkozásban, amely - egyik napról a másikra - szinte semmivé foszlott. Legalábbis ezt mondta. Amikor kérdőre vontam, mindig azt felelte, ő sem érti az egészet, neki sem maradt egy fillérje sem, arra gyanakszik, mindezt a barátja, vagyis az üzlettársa, Pista tette, miután - tudtán kívül - túlköltekezett.
Nagyon bosszantott, hogy ekkora veszteség ért, de túlléptem az ügyön. Miután meghalt, nem is akartam gondolni sem rá, sem az elveszett pénzre, de tegnap kezembe került apám cégtársának / Palotás István / a levele, amelyet a lomjai között fedeztem fel. Az értéktelen limlomokat nemrég Nóra, apám második felesége adta át nekem.
Ebben a levélben Pista azt írta, hogy nem ő, hanem apám tehet arról, hogy rosszul mennek az ügyek a cégnél, hiába próbál mindent rákenni. Ha nem hagyja abba a piszkálódásait, feljelenti rágalmazásért, vagy olyasmit tesz, amiről nem akar írni. Szerintem - ebben a levélben - megfenyegette az apámat.
A levelet - kérésükre - meg tudom mutatni, amelyből egyértelműen kiderül, jogosan hiszem azt, hogy apám nem önkezével vetett véget az életének.
Tisztelettel: Baranyai Zoltán
Budapest. 2024. május 5.
4.
Józsi!
Azért írok levelet neked mostan, mert szóban hiába bizonygatom, hogy tennünk kell valamit az üzletben, mert ennek rossz vége lesz. Alig van bevételünk a francba, kiadásunk pedig rengeteg. Te mindig azt szajkózod, hogy én költöm el a sok pénzt, de ez nem igaz. Neked nincs fogalmad arról, mire szabad, és mire nem pénzt kiadni, hogyan kell bánni a kuncsaftokkal. Sohasem értettél az üzlethez, azt sem tudod, mi fán terem az autójavítás, és még a te munkád is pocsék. Szerencsére én értek mindenhez, mindent meg is teszek a műhely érdekében, sokszor kettőnk helyett is dolgozok, de ennek már vége. Pontot teszek rövidesen mindennek a végére.
Ha megjövök az üdülésből, üljünk le beszélni a cégről, a műhelyről, meg mindenről.
Kár, hogy megromlott a kapcsolatunk. Sajnálom, mert jó haverom voltál, de az üzlet, az üzlet. Ott nincs helye az érzelgősségnek. Tennem kell valamit, mert magaddal rántsz a mélységbe.
Pista
Budapest. 2024. Március 18.
5.
Drága Szívem!
Már csak két nap van hátra és megérkeztek. Kint várlak majd a repülőtéren. Végre itthon leszel, már a tudattól is boldog vagyok.
Említettem azt az ügyet, amin dolgozom. Még el sem kezdtem a nyomozást, máris befejeztem. Behívtam a levél íróját, aki megmutatta azt a levelet, amely gyanút keltett benne. Egy pillantást vetettem rá és máris láttam, a levélíró nem lehet gyilkos, vagy nagyon agyafúrt ember, de ezt nem tételezem fel egy lakatosról. Azt javasoltam a főnökömnek, ne kezdjünk nyomozni, értesítsék a bejelentőt, hogy a gyanúja alaptalannak tűnik.
Érezzétek jól Magatokat az utolsó napokon is, jó repülést és szerencsés hazatérést kívánok Nektek.
Csókollak: Imre
Budapest. 2024. Május 24.
/ 2024 /
Ez az írás kicsit elbizonytalanított. Én folytattam volna a nyomozást.
VálaszTörlés